|
Elment Dr. Farkas Páter barátunk
A Kékszalagot követő hétfőn, július 10-én hívtam fel Pétert, hogy átadjam neki a Sudarasok és Scholtz Imre üdvözletét. Este is csak feleségét sikerült elérnem, akitől megtudtam, hogy július 8-án, szombaton, Balatonfűzfőn a Nitrokémia vitorlástelepén, ahol egyik unokája vitorlástáborának zárásán voltak, szívinfarktust kapott és a mentők a veszprémi kórházba, majd később Budapestre a Szent Imre kórház kardiológiájára szállították. Akkor Pétert még altatták, de néhány nap múlva megkapta az üzenetet és nagyon örült neki. Pár napig kicsit jobban volt, később azonban állapota ismét romlott és július 19-én reggel elhunyt.
Farkas Péter a MAFC-ban kezdett vitorlázni. Sok éven keresztül versenyzett a kalóz hajóosztályban, eredményesen. Több régi MAFC-ostól tudom, hogy vele ültek először hajóba. Később Siófokon a VSC színeiben versenyzett kalózban, majd a Nitrokémiában Sudár Regatta osztályban.
Péter szerette a vitorlázást. Amíg egészségi állapota lehetővé tette, komolyan is csinálta. Gyakran emlegette Király Laci bácsinak, MAFC-beli edzőjének szavait: egy, kettő. három, vagy a halál. Elsősorban a túraversenyeket szerette és még közel a nyolcvanhoz is szép eredményeket ért el. Nagy küzdő volt, fel sem merült benne, hogy kánikulai szélcsend, vagy viharos időjárás miatt feladjon egy versenyt. Amikor a térde miatt már nem tudta kiülni a hajót, Tihanyból Füredre hetes szélben kreuzolva állva kormányozott, amíg befutottunk a Kékszalagon. Régi egyesületével tartotta a kapcsolatot, Sudarán mindig volt legalább egy MAFC-os. Pándy Laci (Anima, Sudár Sport) 2006-ban bekövetkezett tragikus balesetét követően csaknem minden versenyen együtt küzdöttünk Péterrel. 2010-ben a Szüreti regattán Badacsony felé tartottunk, amikor bejelentette, hogy eladja a Kemikontrolt. Nem akartam elhinni, de egy hét múlva már nem volt meg a hajó. Utolsó Sudaras évében is szép eredményeket ért el, többek között Kékszalag második helyezést az osztályban és előkelő helyen végzett a Sudár Regatta ranglistán is. Ezt követően pár évig még vitorlázott barátja Rozália nevű Dolfin 28-as hajóján. Versenyen három évvel ezelőtt a Köd kupán találkoztunk utoljára, amikor megnyerték a YSII osztályt. Akkor mondta nekem, hogy befejezte, ez volt az utolsó versenye.
Péter halálával egy jó barátot, egy széleskörű műveltséggel rendelkező vitorlázót veszítettünk el. A tudomány és technika újdonságai iránti érdeklődése, vonzódása utolsó napjaiig fennmaradt, de a Wagner operák szövegét is kívülről tudta németül, a Carmina Burana-ét latinul. Hiányozni fognak történetei és sokszínű egyénisége.
Isten Veled Péter!
Pacher Pál
MAFC Műegyetemi Vitorlás Klub |
